Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Popóelit

2008. január 30.

Összehasonlító teszt: Alfa Romeo 159 SW 2,4 JTDm - BMW 320d Touring - Honda Accord 2,2 T

Akinek rosszabb autója van, titokban valami ilyen autó lebeg a szeme előtt végcélként, akinek jobb, az tudja, hogy ennél többre igazából nem lenne szüksége. De azért egy drága olasz, német és japán dízelkombi között nem csekély a különbség. Minden téren.

Az idő csak olyan szo-szo, január van, kell állvány is, minden beállítás percekig tart. Néha ide-oda pakolgatjuk az autókat, hogy szebben essen rájuk az a három foton, ami valahogy átküzdi magát a januári égbolton, egészen le, ide a Duna-parti hajóállomás betonjáig. Soká fog ez tartani.

Az autómozgatást végző személyzet, név szerint a Winkler, a Kari, meg én, jobb híján beszélgetni kezdünk, van rá idő. "Mennyire semmilyen az Accord a többihez képest, pedig amikor kijött, milyen elegánsnak tűnt" – állapítja meg Kari. És tényleg, a terjengős, sík lemezek, a kaszniban mélyen bent ülő hátsó kerekek, meg aztán az a hatalmas segg igencsak tenyeres-talpas dögnek mutatja a Hondát ebben a finom társaságban.

Nördök az Alfát, az autót autónak használók a Hondát vigyék. Ezek szerint a BMW a középszer?
Nördök az Alfát, az autót autónak használók a Hondát vigyék. Ezek szerint a BMW a középszer?

"És milyen kicsi a BMW, valahogy egyáltalán nem illik ide" – teszi hozzá Winkler. Na ja, mintha egy mérettel eltévesztettük volna a dolgot. Pedig úgy szedtük össze az autókat, hogy az importőröket is megkérdeztük, mit javasolnának a saját kocsijuk mellé összehasonlítódni. De hiába úgynevezett középkategóriás kombi a 3-as Touring – akárcsak a másik kettő – tényleg úgy áll ott, mint amikor gyerekkorunkban jobb híján különböző méretarányú medzsókból válogattuk össze az aznap esti üldözős jelenetet. A méretarány 1:25 és 1:43, autómodellezőknek ez mindent elmond.

Cicaorr
Cicaorr

Az Alfa, az igen! Széles plecsni, hatalmas kerekekkel, iszonyatosan tömör, masszív, minden vonalából Michelangelo szellemi öröksége sugárzik. Olyan szép, hogy itt be is kellene fejezni az autógyártást, zörögjön hangosan a redőny, kattanjon a lakat, ennél már az életben sose lesz szebb és izgalmasabb. Miután csődöt jelentett, a Bertonét eladták valami gyanús arcoknak, Touring nincs, a Zagatóról se hallani mostanában, a Pininfarina fölött gyűlnek a felhők, Giugiaróék pedig az utolsó csepp tálentumot is kisajtolták magukból ezzel, itt. Az az Alfa ott helyben ásott egy mély formatervezési gödröt, és laza rúgással beletaszította a másik kettőt. Pláne így pirosban… A szürke időben a szürkéskék árnyalatú ellenfeleknek esélye sem volt.

Egy autónak van itt raktere, egynek csomagtartója, egynek csak fenékrekesze
Egy autónak van itt raktere, egynek csomagtartója, egynek csak fenékrekesze

Aztán készült egy fotó, amin a Winkler mindegyik autó hátuljába befekszik. Ez így azért mondjuk túlzás, a mutatvány csak a Hondával sikerült maradéktalanul, az egy az egyben elnyelte. A BMW és az Alfa azonban nem tehénkedésbarát, előbbibe még csak-csak bepréselte magát, utóbbinál viszont tényleg csak a fotós kedvéért próbálta meg a dolgot, mert nemcsak szűk a csomagtere, de az ütközőhöz képest még mélyen is van az alja. Ebbe nemcsak beülni, de pakolni sem lehet elegánsan.

Van még ötlet a műanyagban
Van még ötlet a műanyagban

Már ott, a Duna-parti beszélgetésen rátapintottunk néhány lényeges dologra. Az Accord még csak első generációs presztízskocsi, a Honda ennél jelentette ki, hogy kiemeli a munkásosztály érdeklődési köréből, mert szeretné, ha a vevői eztán elitebb körökből származnának. Finom krómkeret az ablakokon, markáns orr, gazdag felszereltség, sötét üveg mögül gyújtásráadásra kivilágló műszerek – tisztára a tokiói Shibuya, szombat esti fényárban. Accordból eddig csak világos belsős limuzint vezettem hosszabban, kombiba csak pillanatokra ültem, eddig hajlottam is rá, hogy el is higgyem a fél lépést felfelé. De így, fáradt, kék színben (ennek kell a fehér, de minimum a fekete), fekete belsővel nagyon is visszalépésnek tűnt a két európai kocsi részletekbe menő kidolgozottságához képest.

Így lesz 6-os a 3-as BMW-ből
Így lesz 6-os a 3-as BMW-ből

És az is igaz, hogy a BMW a legkisebb, hiszen másfél centivel rövidebb, mint az Alfa, súlyos arasszal, mint a Honda. A motorja is ennek a legszerényebb, hiszen csak kétliteres, ellentétben az Accord 2,2, az Alfa 2,4 literével.
A legdrágább, egyben a legkevésbé impozáns. Bangle túlságosan is szerényre vette a figurát. Az Alfa viszont mellette nemcsak masszívnak néz ki, de sajnos nagyon az is: szárazon 1680 kilós, lelki szemeinkkel szinte láttuk, amint meghajlanak alatta a betonlapok. Innentől jött egy rakás meglepetés.

Ahol nem lehet elférni (Alfa), ahol kényelmesen el lehet (BMW), és ahol félig-meddig (Honda)
Ahol nem lehet elférni (Alfa), ahol kényelmesen el lehet (BMW), és ahol félig-meddig (Honda)

Például az, hogy hiába a legkisebb, mégis egyedül a BMW hátsó üléssorában lehet rendesen elférni. Az Alfa reménytelen eset, abban kizárólag fej és láb nélküli utasok utazhatnak hátul, az még a refereciaszűknek tartott Laguna kombinál is szorosabb. Az Accord sem táncterem, a fejek még csak hagyján, de kicsivel átlagos magasság fölött a térdek az első támlába vágnak. Kiszállok, nézegetem az autókat, nem akarom elhinni – biztosan rosszul állítottam be valamit, megint a szokásos részrehajlásunk a BMW-k irányába.

Alfa: igen, ezzel együtt lehet élni. Kisautós belül a 3-as. Jobbra a Honda: szerencsére már váltják lefele
Alfa: igen, ezzel együtt lehet élni. Kisautós belül a 3-as. Jobbra a Honda: szerencsére már váltják lefele

Mindegyikbe újra beülök előre, állítgatom a kormányt, csúsztatom az ülést, döntöm a támlát, nézem: kinyomott kuplunggal térd enyhén hajlítva, kinyújtott karral a csukló alja épp a kormány fölső peremén pihen. Ülök, mint rajzolt mintabábu a ralibibliában, hátul mégis változatlan a helyzet. A Winkler is végigüli a kocsikat, ugyanaz, pepitában. Az Alfa esélytelen, a Honda épp elmegy, a BMW a legtágasabb. Ő veszi észre viszont, hogy a 320-asban a hátsó ülőlap mélyebben van, mint a többiben, itt van egy kis csalás. Aztán amikor a cikkhez összenéztem az adatokat, kiderült, hogy a BMW-é a legnagyobb tengelytáv, ami, ugye, általában a legnagyobb utastér-hosszt is kiadja.

Balra kemény ropogás, középen furgonhang, jobbra semmi
Balra kemény ropogás, középen furgonhang, jobbra semmi

Aztán jönnek a motorfotók, kinyitjuk a kocsik elejét, hagyjuk mindet alapjáraton kertyegni. Mondanám, egy flottányi Fiat Ducato, ám ezzel igazságtalan lennék. Ha hátat fordít az ember, akkor is tudja, hogy a jobbról jövő, kemény hang az Alfáé, a másik kettőé balközépen egybeolvad. Közelebb hajolva már hallani, hogy a BMW-ből tényleg egy Ducato szól, az Accord viszont, úgy tűnik, lefulladt. Nincs hangja. Tényleg, szinte semmi, le kell oltani a másik kettőt, hogy hallatsszon. Lehet, hogy csak egyféle dízelt gyárt a Honda, de ebbe beletette a lelkét, nem vitás.

Csomagtérice is az Accord a legizgalmasabb, ez után a Mazda Karakuri rendszere elmehet gyapotot egyelni Namíbiába. Egyrészt ott van az ötödik ajtó, amely a távirányítóról gombnyomásra, motorosan nyílik-csukódik. Aztán az ülés-átalakítás: az ember meghúz egy kart, az ülőlap függőlegesbe ugrik, a támla vízszintesbe fekszik – visszafelé is egy mozdulattal működik. És nem akad össze. Ahogy minden kíváncsi tulaj tenné, én is kicsit megpróbálom erőltetni, de nem hagyja magát, a szerkezetet rudak szinkronizálják valahol öles mélységben.

És még egy praktikus fogás: a raktérpadló hatalmas, fából készült, teherbíró lap, ami felhajtva minden külső pánt segítsége nélkül nyitva marad. Alatta pedig a szokásos csempészrekeszek, jó nagyok is, tucatjával férnek el itt az ukráncigis kartonok. 12 voltos stekker, mélynyomó, sztereó pilács – van itt minden, mint az Ecserin.

A másik kettő inkább csak túlfújt ötajtós, az igazi kombikhoz képest egyik sem tud sokat literekben (BMW: 460, Alfa: 445 liter), bár 12 voltos aljzat, kis rekesz, roló, padlókampó mindkettőben van. De ezeket az autókat tényleg nem szállítani veszi senki, inkább a stílusuk számít, itt nem elvárás, hogy beférjen a Gorenje, a szuperszéles Sony elcédétévé. Azokat majd kiviszi a boyszolgálat.

Befolyásol a szín is, de az Alfa még barnában is nagyon ütős lenne
Befolyásol a szín is, de az Alfa még barnában is nagyon ütős lenne

Használni viszont messze a 159-est a legjobb. A világos kárpitokat otthonosnak érezni, a formák, a színek harmóniáját pedig az olaszoknál úgyse érzi jobban senki. Ráadásul az Alfában veszett jó minőségű minden, a műszerfal felülete rájabőr (-utánzatú műanyag), hatalmas, sportautós plecsniműszerek, megdöntött kis órák a középkonzolon, rücsis matt króm keretek, egy tonna kerek szellőzőrostély – komoly autó ez. Nem is lehetne máshogyan, hiszen ugyanennek a műszerfalnak a sportkocsinak mondott Brerában is el kell érnie a hatást. Látják, van jó oldala is a corporate identity-nek.

Szellőzés hátra az Alfában és a BMW-ben. A Hondában ezen a szinten nincs
Szellőzés hátra az Alfában és a BMW-ben. A Hondában ezen a szinten nincs

Tárolórekesz mondjuk nem sok van, némi térképzseb itt, hűthető, üreges könyöklő ott, de azért egy McDonald's drive-in után bajban van az ember a poharakkal, krumplival, szalvétákkal. Elindulás után ismét szertefoszlanak a kritikák, a 159-es tud valamit. Például rugózik, méghozzá finoman, kis gödör, nagy zökkenő egyre megy, alig érezni belőlük valamit. Mozgásban a motor fémes hangja is eltűnik, helyét erősautó-moraj veszi át. Hiába, öt henger, az öt henger, ehhez képest még egy tízezer literes négyhengeres is fűnyíró.

Egyértelmen ezt a legjobb vezetni
Egyértelmen ezt a legjobb vezetni

Nem elég, hogy a motor brutálisan jó lent, fönt, mindenhol, a váltó is gyors, ráadásul valahogy sokkal többet van épp a jó fokozatban, mint a tipikus automaták. Kanyarban például nem kapcsolgat össze-vissza, hirtelen gázelvételnél pedig nem följebb kapcsol, hanem tartja a fokozatot, mert sejti, hogy motorfékezni akarunk. Annyira jól működik, hogy az embernek nincs is kedve kapcsolgatni manuálban, pedig úgy is jó.

És a kormány is pontos, nem túl nehéz, de visszajelez, a futómű pedig igazán kivételes. A 159 olyan könnyen mozog, mint valami Punto, pedig messze ez a legnehezebb autó a három közül. A karaktere teljesen más, mint benzinmotorral, ez itt egy fürge, ügyes jármű, azzal lomha, ólomlábú tehén. Ha 159-est vennének, csak dízellel vegyék.

Nem rossz a BMW sem, de a motor hangja feledhető
Nem rossz a BMW sem, de a motor hangja feledhető

Érzésre elég hasonló a BMW, ami nem kritika a németeknek, hanem dicséret az olaszoknak. Egy hengerrel kevesebbel persze közel nem olyan finom jószág mint az Alfa, sőt, gyorsításkor kifejezetten kellemetlenül morog, viszont hangyányival talán masszívabb. Mivel hátsókerék-hajtásos, a kormánya többet mond a vezetőnek, igaz, csúszós úton zavaró, milyen sokat villog a kipörgésgátló lámpája. Motor és váltó szép összhangban, és meglepő, de éppoly fürge, mint az Alfa, pedig bő harminc lóerővel kevesebb lakik a kétliteresben.

Együtt élni viszont nem annyira kellemes vele. A rugózás sprődebb, az apró műszerek pedig utalást sem tesznek arra, hogy tízmillió forintos autóban ülünk. Egyáltalán, a kormány mögül nézve ez egy pici autó. Mélyen, lent a műszerfal, szinte egyáltalán nincsenek tárolórekeszek, centikben mérve nem szűk a hely, de inkább egy drága kapszulaszálló lakályossága, mint elzászi barokk kastély lakosztálya.

Az Alfában legalább a könyöklőn kívülre <br />tették a szivargyújtót. A BMW túlzsúfolt,<br /> ügyetlen, a Hondáé óriási, de nem hűtött
Az Alfában legalább a könyöklőn kívülre
tették a szivargyújtót. A BMW túlzsúfolt,
ügyetlen, a Hondáé óriási, de nem hűtött

Aztán a Kari szólt, hogy még a könyöklőből is elspórolták a helyet: van benne ugyan szivargyújtó-aljzat, de ha beledugja a mobil vagy a GPS töltőjét, már nem tudja lecsukni a fedelét, a drót meg útban van a könyökének, amikor kézzel váltana. Francba a Karival, ne kapcsolgasson mindenfelé, azért automata a váltó, hogy ne kelljen. Dinamikus, jó minőségű, de felettébb szűkkeblű autó, ennyiért inkább az Alfa, még ha a hátsókerék-hajtásért patakokban is folyik a szívemből a vér.

De mit tud a Honda? Például nem tíz és fél (Alfa), meg bő nyolc (BMW), hanem csak hét és fél liter gázolajat kér száz városi kilométeren. És elöl legalább egy mérettel nagyobbnak érezni a másik kettőnél, hurcolkodásra pedig egyedül ő használható – de ezeket már tisztáztuk. A futóműve azonban közel sem annyira összeszedett, a kasznija kanyarban jobban megdől, olykor kicsit be is leng, a kormánya nem informatívabb, de idegesebben rángatja az ember kezét. Valahogy nem is tapad annyira, sokkal jobban érezni, hogy elsőkerekes, mint az Alfánál. Tudják, ha kicsit elszámoljuk a kanyart, rögtön az orrát gyűri kifelé az íven.

És ugyan nem sok, de akad benne zörgés is, a rugózása is csak nagy úthullámokon kellemes, finom ripliken vibrál. A belseje meg olyan, mint a legutóbbi Bond-film, a Casino Royale – egyszer megnézni jó, a DVD-re ki nem adom a pénzt. A beltéri formák, a betétek, a kapcsolók ergonómiája hibátlan, jópofák a fények is, de érezni az Accordon, hogy öreg autó. Ez azonban nem csak benyomás, hanem tény is: az idei genfi szalonon már jön az utód.

Csendes, tágas, inkább utazni való
Csendes, tágas, inkább utazni való

Innentől diadalmenet. A Honda motorja sokkal gyengébb a másik kettőénél (az Alfáénál 70, a BMW-énél 37 lóerővel), a kocsit mégsem érezni igazán lomhábbnak, sőt, sok helyzetben készségesebbnek tűnik. Ebben persze szerepe van a teljesítményből kevesebbet elnyelő kézi váltónak – az Accord dízelhez nincs automata – de a fő ok talán a motor egészséges karakterisztikája. Gépi zajból messze ebben az autóban van a legkevesebb, tárolórekeszből viszont messze a legtöbb. Ha tehát valaki használati cikk gyanánt kezeli az autót, ez a legjobb választás. Pláne, hogy az Accord Travellernek ez a Sport kivitele bő hárommillió forinttal olcsóbb volt a másik kettőnél, amíg kapni lehetett.

 
 2253
 1406
 2358
 424

Mivel kifutó modellről van szó, ezért pont ilyen már nincs, csak bőrüléses, gazdagabban felszerelt változatot lehetett előtúrni a Honda honlapjáról, az is csak 7,7 millió forintba került, döbbenet (sajnos a cikk befejezésekor már csak benzinest találtam). Pocsék lehet ennyi pénzzel a zsebben kombivadászatra indulni: áldozzon-e az ember két és fél millió forintot (nem is sokkal nagyobb) elismertségre, csak bizonyos helyzetekben észrevehető plusz tíz lóerőkre, automata váltóra, kicsit jobb úttartásra? És a büntetése legyen használhatatlanabb, ügyetlenebb csomagtartó, szűkebb vezetői környezet, nagyobb fogyasztás, több zaj?

Autóbuzi vagyok, ráadásul más pénzét költöm, azt is csak gondolatban, a véleményem tehát semmiképpen sem mérvadó. Mindenesetre én simán megvenném az Alfát, mert az vagány, azzal öröm a közlekedés, arra jó ránézni, a helyszűke miatt nyavalygó gyerekeimmel pedig az első napon tisztáznám, hogy otthon is maradhatnak, ha nem tetszik a kocsim. Ilyenkor örülök, hogy nem nekem kell döntenem ennyi pénz sorsa fölött. Mert sajátnak a Hondát kéne hazavinnem.

Nem rossz a Honda, de ebben a társaságban már elavult
Nem rossz a Honda, de ebben a társaságban már elavult

BMW 3 (E36) Népítélet

Kényelem  8/10
Teljesítmény  8/10
Megbízhatóság  9/10
Szerviztapasztalat  7/10
Fenntartási költség  6/10
Ennyire szerette  9/10
Átlag  8/10

HONDA ACCORD Népítélet

Kényelem  8/10
Teljesítmény  9/10
Megbízhatóság  8/10
Szerviztapasztalat  8/10
Fenntartási költség  7/10
Ennyire szerette  8/10
Átlag  8/10

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.