Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ne a fenekét nézd!

2008. január 14.

A régi BMW-m fekete volt, zajos, nem volt keret az ablakán, és imádtam. A 135i fekete, zajos, nincs keret az ablakán – és 306 lóerős. A többit kitalálhatják.

Rendes, agresszív hókotróorr
Rendes, agresszív hókotróorr

 

Az új BMW-k ráébresztettek, hogy kicsi a kezem. Az ujjaim nem érik át a kormányt, pontosabban átérik, de mintha az utcán autótolvajt akarnék fejbeverni egy bézbólütővel, és véletlenül a rossz végén fogtam volna meg. Direkt megmértem, huszonhárom és fél centi a nagyaraszom, ez kicsi? Mindenesetre rühellem az új BMW-kormányokat, mert túl vastagok. És utálják a brit Top Gear újságírói is, meg utálják a szintén brit Autocar újságírói is. Csak a finnek nem utálják, ám a finnek augusztusban is egyujjas prémkesztyűben vezetnek. De ha csak ennyibe lehet belekötni egy autónál, az nagy öröm a gyártónak.

hirdetés

Mit akarok én? Amikor utoljára egy saját BMW kormányát fogtam, az egy harminc centis sportkormány volt. A bőr nagy foltokban eltűnt róla, volt otthon egy nagy tekercs versenybicikli-kormányra való, sárga, öntapadós szalagom, azzal tekertem körbe. Ezek után nincs jogom, hogy mérnökök évtizedeken át csiszolt ergonómiai munkásságát kritizáljam. Az a sárga szalaggal bevont kormány egy zajos, fekete, 1802-es BMW-n volt.

Lapos fenék. Persze, hiszen német
Lapos fenék. Persze, hiszen német

Amikor munkába álltam, annyit kerestem, mint egy vezérigazgató, lehet, hogy többet. Volt hónap, amikor 150 ezer forint felett esett be az ajtón, 1992-t írtunk, még bírtam fizikummal a négyórás alvást, gyomorral a chips-kóla diétát, idegekkel, hogy három irodának fordítottam egyszerre. Négy hónapig ment ez így, aztán kidőltem, elmentem rabszolgának apróért. Ilyen életvitel mellett esélyem sem volt spórolni. Tehát amikor a taxidrosztról vett, öreg dízel Mercim egy novemberi napon nem indult be többé, még aznap délelőtt vettem egy 1802-es BMW-t. Hopp, csak így.

A harmincvalahány autóm közül kettőről nem készült soha kép. Az egyik a 02-es
A harmincvalahány autóm közül kettőről nem készült soha kép. Az egyik a 02-es

Az a 02-es BMW épp' annyiba került, mint egy hasonlóan leharcolt Zsiguli. Csakhogy kétszer olyan jól ment, ötször jobb volt vezetni, százszor vagányabban szólt, és még kevesebbet is evett. Kinézetben is ott volt a topon: brutál cápafej, hosszú, lapos segg, keret nélküli ablakok, kádperem, fekete fény, turbós szélesítések a kerekeken. Többször tele is tankoltam, annyira szerettem. Amikor beleültem, én voltam az RTL-Pornokönig.

Deréktámasz megy föl-le, jön ki-be, <br />oldaltámasz szintén állítható
Deréktámasz megy föl-le, jön ki-be,
oldaltámasz szintén állítható

Hiába hiányzott a teljes tetőkárpit, hiába füstölt kék felhőket a négyszázezret futott motor, és akárhogy is ki kellett kötni a fékszervót (mert ha működött, mindig letörte a motortartó bakot), imádtam. Hátra nem lehetett beleülni, de egyáltalán, az utastérben motorfék után percekig fojtogatott a füst, pedig a bunkerfílinget háborús érzékenységből 1966-ban még nem illett feltalálnia a BMW-nek. De éppen ezért lehetett szeretni: kicsi volt, szellős, könnyű és zajos. Azonnal lépett, ha beletapostam a gázba, bárhol keresztbe ment, ahol nem szégyelltem. Van alapja a 02-es legendának, higgyék el.

A BMW-t mostanában nem vádolhatjuk azzal, hogy parlagon hagyná a legendáit. Pár évvel ezelőtt először az 507-est idézte meg a Z8-assal, aztán a 6-ost élesztette újra (folyamatosan hivatkozva az eredetire), közben meg becsúszott egy hatvan évvel ezelőtti 328 Mille Miglia utánérzése is – igaz, csak koncepciójárműként.

A helyzetjelzők a karikák a fényszórók körül
A helyzetjelzők a karikák a fényszórók körül

A 02-es fektette le a BMW-s élményautózás alapjait. Abból az ágból egyre kényelmesebb, biztonságosabb és extrásabb 3-as BMW-k hajtottak ki, majd elérkeztünk a Bangle-féle ólomtömbhöz. Könnyed, fürge 2+2-es? Korántsem ez jut eszünkbe a mostani 3-asról. Elegáns, precíz tiprógép – na, így már jobb.

De itt az 1-es, ami kicsike, szűk, fiatalok veszik majd örömködni, felvágni – ha valamivel, hát ezzel kellett újjáéleszteni a 02-es legendáját. De nem ám a szivacsállatszerű öt ajtóssal, nem is a béemvétlenül alaktalan három ajtóssal. Meg kellett várni ezt itt, ni.

És ez nem azt jelenti, hogy 1350 köbcentis
És ez nem azt jelenti, hogy 1350 köbcentis

Ahogy kinézek az utcára a számítógép mellől, kicsit sréhen éppen a teszt-135i farára látok az ablakból. Ez a legszerencsésebb nézete, innen a legmokányabb. A BMW kupénak nevezi a két ajtóst, én inkább szedánnak mondanám. Kevés mai autónak van ennyire határozott, vízszintes csomagtér fedele, nem is hittem volna, hogy mai formán ilyen elegáns lehet egy sima kazánlemez.

Mondjuk, elölről sem rossz, olyan kölyökbulldózer-pofája van, állat a törésvonala az ablakok alatt, és a kerekek is jól állnak rajta – egy autónak már a terpesztésén is látszik, hogy hátsókerék-hajtásos. Tudom, hogy nem igaz, mert a futómű adja ki a kerekek szögét és helyét, de akkor is.

Csak a közepe nem stimmel. Egyrészt túl rövid, mintha valaki jól megfotosoppolta volna a gyári gipszmodell képét, véletlenül tíz százalékot zsugorított volna rajta X irányban, majd azt a torz képet küldte volna el a karosszériaüzemnek. Nézzék meg, kicsit megnyújtottam, máris mennyivel jobb. Csak egy kis hátsó túlnyúlás kéne még neki, és instant get. Beiratkozom egy Photoshop-tanfolyamra, egyszer megcsinálom azt is.

8%-kal megnyújtva már egész jó
8%-kal megnyújtva már egész jó

Az eleje viszont abszolút BMW-s - karika helyzetjelzők, mélytengeri halak szemére emlékeztető, vetítőlencsés egységek, közöttük csillan be a krómozott szélű vese. Napokig hátulról sem tartottam rossznak, de egyszer csak beugrott, honnan ismerősek a lámpák. Nézzék csak a bő tíz évvel ezelőtti Hyundai Lantrát!

A Hyundai Lantra és a 135i hátsó lámpája
A Hyundai Lantra és a 135i hátsó lámpája

Maradjunk annyiban, hogy az 1-es kupé megosztó jelenség: lesznek sokan, akik a formája miatt veszik meg, viszont nagyjából ugyanennyien zárják majd ki a listáról épp emiatt. Mindenesetre látszik, hogy jó sokat reszeltek a formáján. Nem árt tudni, hogy a régi 02-es is kapta ám a pofonokat, mielőtt fetisizálni kezdték.

Amikor a 135i mellé álltam, hogy beszálljak, azért előhozta a régi kocsim emlékét. Eleve az a fekete szín, a lapos segg, no meg a keret nélküli ablakok egyszerű fogások, de hatnak. Belül a feketével jól mutat a matt piros bőr, nem az az ízléstelenség, amit a németek hajlamosak néha előadni, inkább spanyolosan stílusos. És persze passzentos belül, milyen is lenne. Nagyjából ennyi volt a hely a régi 02-esben is, hátul talán kicsit kevesebb. Abba egyszerűen nem lehetett hátra beülni, ennek a második sorában két rátermett csaj azért kibírja.

Normál gyerekülésben ide nehezen fér akármekkora kisded. A BMW gyárit árul az 1-es kupéhoz
Normál gyerekülésben ide nehezen fér akármekkora kisded. A BMW gyárit árul az 1-es kupéhoz

Egyértelmű, ez az autó az 1-es széria M-je, azaz az M1-es. De akkor miért 135i? Válasz a lap túloldalán.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.